Családtörténet  - E d i t k é r ő l

Az alábbi nekrológot Hegyesné Ficsór Editről halála után, lányai kérésére írtam a Békehírnökben való megjelentetésre.

 

„Most azért megmarad a hit, remény, szeretet…”

KISKUNHALAS-KUNFEHÉRTÓ:

A kunfehértói temetőben 2007. április 6-án álltunk Hegyes Lajosné, született Ficsór Edit ravatalánál, ahol a Korinthusbeliekhez írott levél 13. részét olvasta fel Katona Béla lelkipásztor temetési igeként. Azzal indokolta választását, hogy Editke maga volt a szeretet, aki mindenkin segíteni akart szinte utolsó leheletéig.

Nehéz, küzdelmes élet állt testvérünk mögött: kislány korában folt keletkezett a tüdején és ez évtizedek utáni stagnálás után fokozatos tüdőelhaláshoz - fibrózis - vezetett, utolsó hónapjaiban oxigénpalackhoz volt láncolva. Amikor már nem mehetett a halasi imaházba, baptifonos telefonján hallgatta lelkipásztora igehirdetését. Férje először látást majd mozgásképességét is elvesztette. Budapesti kezeléséről hozta haza férjét, amikor vétlenül autóbalesetet szenvedtek. Mentőhelikopterrel szállították  kórházba, ahol több operáción átesve mozgáskorlátozottként épült fel, de férje néhány nap után meghalt. Ezzel a balesettel is célja volt Istennek: Editke falujában a „bice-bócák” vezetője lett, sőt egy cikluson önkormányzati képviselő is volt.

Ficsór Edit 11 éves korában lett a kiskunhalai baptista gyülekezet tagja, hogy 55 évig hűséggel szolgálja azt.  Éleslátású, jó szervezőként gyülekezetvezetőként eredményesen segítette a kiskunhalasi imaház építését. Még halála is ezt szolgálta: koszorúmegváltásra adott összeg az imaház tovább építését szolgálja.

Az Amerikában élő testvérbátyja üzenetét idézve zárom Editke nekrológját:

„Nagy szomorúsággal értesültünk Editke hazatéréséről az örök hazába. Újra fogunk ott találkozni vele és halljuk majd Tőle a legújabb híreket, mint aki már tudja, hogy és mint vannak ott a dolgok. És ott lesz férje Lajos is és a Ficsór szülők. Ott biztos nem kell hallókészülék apukának, amivel Editke annyit bajlódott. Nem kell sajnálnunk Editkét, csak vigasztaljuk az itt maradottakat.”

 

                                                                                              Ficsór Bálint

 

 

 

 *     *     *     *     *     *     *     *     *     *     *     *     *     *     *     *     *     *     *     *     *     *     *